Az első világháborúban a 3. honvéd huszárezred az 5. honvéd lovashadosztály keretében vonult a keleti frontra. A hadvezetőséget érdekelte, hogy milyen erősségű cári csapatok vonulnak a Visztulától délre, ezért a lovashadosztály parancsot kapott, hogy egy megbízható tiszti járőrt küldjön ki, és derítse fel az ellenség erejét és helyét.

A 3. honvéd huszárezred egy főhadnagyát szemelték ki az önként jelentkezők közül a felderítés végrehajtására, aki a tízfőnyi járőrbe nemcsak a legkitartóbb és legúgyesebb lovasokat válogatta ki. hanem arra is gondot fordított, hogy oroszul beszélők is legyenek közöttük. Emberei ;,sákóját levétette. és báránybőr süveget adott nekik. továbbá nem mentében, hanem köpenyben vonultak ki. Így hasonlítottak a kozák vagy a cserkesz lovasokra.

1914. november 29-én elfogtak és kiemeltek egy orosz tábori őrsöt, és az így támadt hézagon átcsúsztak az ellenség háta mögé. Egész nap 18-20 fokos hidegben lovagoltak észak felé, és este 10-kor Brzeska mellett egy majorba érkeztek, ahol az éjszakát töltötték. Öt nap alatt felderítették, hogy az ellenség hidat ver a Visztulán. December 4-én egy orosz járőrt elfogva, annak ruhájába öltöztek, és hazaindultak. A főhadnagy hat példányban készítette el jelentését, és mindegyiket más huszárra bízta. Másfél napi kalandos lovaglás után szerencsésen megérkeztek a hadosztály-parancsnokságra. Ez a leleményes huszárjárőr megfigyeléseivel igen használható támpontokat szolgáltatott a hadseregparancsnokságnak. Átlagon felüli teljesítményéért a hadosztályparancsnok a járőr parancsnokát és valamennyi tagját kitüntetésre terjesztette fel.

Az erősen fejlesztett tüzérség és a szállítócsapatok egyre több lovat igényeltek. a hátországi lóállomány pedig ijesztően fogyott. Mivel a lovasság már úgyis csak lóról szállva harcolt, elhatározták hét lovashadosztály átszervezését. Mindegyikbe egy gyalogos roham-félezredet szerveztek 4 aknavetővel, 2 gránátvetővel és 6 lángszóróval. A négy lovasezrednek csupán egy-egy lovasított százada maradt, a többi gyalog harcolt. Később minden ezred két félezredre tagozódott, 4-4 puskás- és 1-1 géppuskásszázaddal, azonkívül 4 aknavetője, 2-2 gyalogsági ágyúja és gránátvetője is volt. Minden puskásszázad 4 kézigéppuskával is rendelkezett.

Ilyen volt 1918. júniusában a 11. honvéd lovashadosztály csapatainak, a 2., 3., 5. és 9. honvéd huszárezrednek az összetétele. Június 15-én a Montello elleni támadás során a 9. ezred átkelt a Piavén, de az 5. ezredből csak egy század tudta a túlsó partot elérni, mert időközben egymást érték az olasz légitámadások. és a híd megsérült. A többi század csak jímius 17-én tudott átkelni egy fahídon.
A két ezredet az első vonalba rendelték. .A kiáradt folyó elsodorta a hidakat, és lehetetlenné vált a lőszerutánpótlás és az élelmezés. .A huszárok a nehéz pergőtűzben két rohamot vertek vissza kézigránáttal. sőt még támadásba is átmentek. Az oldsz állás egy részét elfoglalták, 800 olaszt foglyul ejtettek, 8 löveget és 7 géppuskát zsákmányoltak, de legnagyobb örömmel a gőzölgő olasz mozgókon~hákra csaptak le. Konzervet és vizet is találtak, így jóllakva folytathatták az előrenyomulást, míg csak a hadosztály-parancsnokság vissza nem rendelte védőállásaikba a honvédhuszárokat.