"Huszár. Ha csak hallom e nevet, lelkem emelkedik édes érzéssel. A huszár örököse apáink lovaglásbéli ügyességének. Ha a huszár repül, a szél nem bír futni utána, sír és süvölt szégyenében. A huszár örököse apáink vitéz bátorságának. A huszár tíz ellenséget még kevesell, húsznak ellene vág, félelmet nem ismeri, borral és dicsőséggel él, a halált párnának tekinti, melyben aludni fog, míg a feltámadás trombitája ismét felkölti. ... A huszár egy gyönyörű virágszál, mely az elhunyt magyar hősök sírjából kelt ki. Óh, huszár, huszár, Te vagy a magyar szemefénye. Az isten téged innepnap teremtett."  (Szemere Bertalan)