Ez a szándék vezetett az 1830-as években az első hátultöltő pus-
ka megszületéséhez, mely már a kezdeti időszakban is egy perc alatt 5 lövést tudott leadni. De még ez sem volt kielégítő, ezért a kutatás és a kísérletezés folytatódott.

A következő lépés az ismétlőpuska előállítása volt 1860-ban; Spencer karabélyába 7. puskájába 10 töltényt lehetett betölteni. Ezeknek a fegyvereknek már igen nagy volt a tűzgyorsasága, de a katonák ezzel sem érték be. és megszülettek az első kezdetleges golyószórók. Az amerikai Gáborúban, mikor Észak Dél ellen harcolt, huszonöt csöves lövőgépek tűntek fel, melyek az akkori fogalmak szerint borzalmas tüzet zúdítottak az ellenségre. Kézierővel történt a töltés és az elsütés, míg csak 1883-ban Maim Hiram fel nem találta a teljesen önműködő géppuskát, mely 500-600 lövést adott le egy perc alatt.

Az osztrák-magyar hadseregben 1907-ben Schwarzlose osztrák szerkesztőnek sikerült egy vízhűtéses, jó minőségű géppuskát előállítania, mellyel megkezdték a gyalogezredek felszerelését. A lovasságra csak 1911-ben került sor, azonban nem minden ezred kapott géppuskát, hanem csak a két ezredből álló lovasdandár. Így a 16 közös huszárezred közül csak 7 ezrednek, a 10 honvéd huszárezred közül csak 4 ezrednek volt géppuskás osztaga 4-4 géppuskával. Az első világháború elején a lovasság nem kapott terepszínű ruházatot, csupán a géppuskások hordtak csukaszürke egyenruhát. A huszárok géppuskásai a dúsan zsinórozott mente helyett kétsoros bekecset. az atilla helyett sima zubbonyt viseltek, a csizma helyett pedig lábszárvédőt. A honvédeknél a géppuskások zsinóros bekecset hordtak.