Corvin Mátyás király egy levelében azt írta 1481-ben, hogy hadserege három rendbol tevodik össze: vértes lovasságból, nehéz fegyverzetu gyalogságból és könnyu lovasokból. Mátyás ez utóbbiak nagy részét az otthonukból kiszorított szerb-horvátok közül toborozta. Felismerte ugyanis, hogy a törökök gyors elorenyomulásának egyik fo oka könnyu lovasságuk fürgeségében rejlik, a nehéz fegyverzetu keresztény haderot pedig fékezi a mozgásban a páncélzata. A törököt tehát a harcmodorát ismero saját könnyu lovassággal tudja féken tartani. Mátyás 1474-ben Kázmér lengyel királlyal keveredett háborúba. A 40 000 fonyi lengyel sereggel Sziléziában csak 7 000 fobol álló hadsereget tudott szembeállítani, ezért bezárkózott Boroszló várába, de lovasságát a környezo városokban helyezte el. A lengyel sereg azonnal körülzárta a várat, és megadásra szólította fel Mátyást. A magyar királynak esze ágában sem volt megadnia magát, hiszen már hetekkel elotte pusztává tette a környéket a vár körül. A falvak lakóit is távolabbi helyekre telepíttette, és rászabadította a közeli városokban elrejtett huszárságát a lengyel seregre. Azok kicsapva szállásaikról pokollá tették az ostromlók életét. Portyázásaik során minden kisebb csapatot lekaszaboltak, a fosereget is állandó támadásaikkal csípkedték. Legfobb tevékenységük a lengyel utánpótlás megakadályozása volt. A foseregben hamarosan felütötte fejét az éhség, és a huszárok zaklatása testileg is kimerítette a gogös ostromló sereget. Végül is bekövetkezett az a hadtörténelemben szinte egyedülálló esemény, hogy az ostromló sereg vezére kért békét a körülzárt, ostromlott féltol. Mátyás nemcsak hadvezéri lángelméjére lehetett büszke, hanem huszárjainak fáradhatatlan vitézségére is. Majd három hónapig zaklatták és pusztították az ellenséget, felorölve teljes erejét és támadókedvét, míg királyuk nyugodtan ült Boroszló falai mögött. Nekik volt köszönheto, hogy Kázmér lengyel király személyes tárgyalást és békét kért Mátyástól.