Az üstdob keleti eredetű hangszer: vörösrézből, néha ezüstből készült félgömb, melyet mindig párosan használtak. Az első nyeregkápától jobbra-balra függtek a ló két oldalán, és eltérően voltak hangolva. Az üstdob fémtestét kívül színes és díszes posztó- vagy damaszttakaró fedte, melyet üstdobzászlónak neveztek; ezeket a zászlókat az uralkodó, néha az ezredtulajdonos kezdőbetűje díszítette.

Az üstdobok az ezred féltve őrzött büszkeségei voltak, ugyanolyan tisztelet övezte azokat, mint a zászlót. Elvesztésük nemcsak nagy szégyent hozott a csapatra, hanem azt is jelentette, hogy az ezred üstdob nélkül maradt, mert az ellenség által elragadott hangszert, a zászlóhoz hasonlóan nem volt szabad pótolni, hacsak nem zsákmányoltak helyébe másikat.

Az üstdobos megbecsült őrmester volt, kivételes előjogokkal. Mivel mindkét kezét lefoglalta a dobok verése, lovát a kengyelekhez erősített kantárszárakkal irányította. A trombitásokhoz hasonlóan nem a többi huszár zsinóros ruháját hordta, hanem németes kalapot és kabátot, szablya helyett egyenes pallost. Azért különbözött a többiektől, hogy amikor roham után gyülekezőt vertek, a szétszóródott legénység az ő feltűnő és eltérő alakja köré csoportosulhasson.

Az üstdobokat 1767-ben megszüntették, helyébe minden lovasezred egy törzstrombitást kapott, őrmesteri rendfokozattal.