Ez a különítmény nem képzett szervezett egységet a francia hadseregen belül, és kizárólag a császári hadseregbõl átszökött magyar huszárokból állt. A különítménynek az egykori császári huszárkapitány, Ráttky György volt a parancsnoka, aki még 1692-ben lépett francia szolgálatba. A franciák érdeklõdése a huszárok iránt egyébként régebbi keletû. Richelieu bíboros kancellár egyik 1635. évi jelentésében ezt írja királyának XIII. Lajosnak: "...Nouvelle faç de cavalierre...disciplinée exacte...petits chevaux maigres...".

Megérkezve Franciaországba, Bercsényi vállalkozott arra, hogy huszárezredet szervezzen. 1719-ben, amikor a törökországi Rodostóban felkereste atyját, II. Rákóczi Ferenc egykori fõparancsnokát, huszárokat toborzott a francia ezredbe a számûzött kurucok közül. A Törökorzságban verbuvált háromszáz kurucból állította fel ezután Franciaországban azt a huszárezredet, amely az elsõ világháború végéig viselte Bercsényi nevét és címerét.

A Bercsényi-ezred megalakulása után (1733) szervezték meg Eszterházy Bálint ezredét. Az új ezredparancsnokot, kinek édesapja II. Rákóczi Ferenc tábornoka volt, Bercsényi tanította a huszármesterségre, éppen úgy, mint a fejedelem egykori apródját, Polleretzky Andrást, aki 1743-ban egy újabb huszárezred parancsnoka lett.

Bercsényi László idejében hét huszárezred állott a francia hadrendben. Ezekbe az ezredekbe azonban nem csak magyar és francia huszárok kerültek. Lassanként olyan sok lett a német, hogy külön ezredekbe sorolták õket. Így jött létre a francia seregen belül a Lynden, a Beausobre, a Raugrave és a Ferrari nevû német huszárezred.